Olyan sokakat érint hasonló helyzet, hogy egy konkrét konzultációnak egy részletét megosztom, mert azt gondolom, ha csak a benne szereplő kérdéseket megválaszolod saját magadnak, már az is hasznos lehet életed következő lépése szempontjából.
Ha ráismersz a sajátodhoz hasonló gondolatokra, helyzetekre, az nem a véletlen műve. Rengeteg embernél, – a társadalom több mint felénél – zajlik ebben az időben olyan mértékű változás, a kapcsolataiban, ami alapjaiban forgatja fel az addigi életét. Ez lehet éppen a válás körüli dilemma, vagy megtörtént az elhatározás, hogy elválnak, de annyi az ismeretlen, kockázatosnak tűnő megoldanivaló, hogy mégis hezitálnak. Az is lehet, hogy a válás folyamata már fizikálisan is elindult, és közben az ismeretlen félelmet szül a bizonytalanság miatt. Ezt kezdetben nehéz kezelni, mert ez vár több „fronton” a helyzetből adódóan, hisz egy új életet kell felépíteni. Közben éppen ez a folyamat szépsége, lehetősége is, hogy újra életre lehet kelni belőle.
Nagyon sokan végigmentek ezen, tehát látszik, hogy nem lehetetlen küldetés ebből a helyzetből valami jobbat, szebbet, fényesebbet építeni. Viszont jól jön a segítség, támogatás, a példák, a tapasztalatok.
A konzultációban érintett hölgy jóváhagyásával kerül közzétételre a részlet. Ezúton köszönöm neki, hogy lehetővé tette azt, hogy a példáján keresztül írjak erről a helyzetről. A szituáció miatt, amivel megkeresett „Feleség” megnevezéssel szerepel a párbeszédben:
Feleség: Azért kerestelek, mert azt érzem, hogy megőrülök. Amúgy is minden percem be van osztva, hogy mindenhova odaérjek, és az utóbbi időben minden hétköznapi dolog balul sül el, amitől már irgalmatlanul feszült vagyok. Hiába próbálok mindent megoldani erőn felül, azt érzem, hogy nem bírom és felőröl ez az egész. A férjemmel hiába beszéltünk a válásról, nem történik semmi, ismét visszakanyarodtunk oda, hogy a gyerekek miatt nem kellene elválni…. Velük, a gyerekekkel is állandóan történik valami, betegség, iskolai probléma… Ők is látják, hogy milyen a kapcsolatunk, meg is jegyzik… Nincs is erőm belegondolni, hogy legyen ezután… és nem látom a megoldást, csak elkeseredést érzek, tehetetlenséget.
Én: Azt gondolom, abban egyetértünk, hogy a gyerekek érdekét az szolgálja, ha a család, egy biztonságos, meleg szeretetteli közeg, ami nekik a gyökér. Mindegy mi felnőttek mit szeretnénk láttatni, ők azt látják, érzik ami van! Az igazságot. Mindegy mit szeretnénk, vagy mit mondunk az lesz a mintájuk a kapcsolódásról, amit tapasztalnak, és azt viszik tovább magukkal. A családi rendszerben ti vagytok az 1. szint: férj és feleség, ahonnan kiindulnak a dolgok. A gyerekekkel bármi történik, azt jelzi, ami a ti szinteteken zajlik. Mi az igazság? Mit látsz, ha kettőtökre gondolsz, mi az ami először beugrik?
Feleség: A káoszt látom.
Én: Milyen a kapcsolatotok?
Feleség: Káosz. Minden az összeomlás felé halad, annak ellenére, hogy megfeszülve teszek azért, hogy jobb legyen mindenkinek.
Én: Milyen hasonlatot tudnál mondani a helyzetedre?
Feleség: Olyan, mintha a süllyedő Titanicból vödörrel merném ki a vizet. Próbálok túlélni, minden nap meditálok, ez egy ideig elég volt, mert arra a napra kicsit feltöltött, könnyebben viseltem a férjem „dolgait”. Állandóan kritizál, leszól, megalázóan beszél a gyerekek előtt, mindenért én vagyok a hibás, mindent lehetne jobban csinálni, este (miután ivott) megemlíti hogy bocsi, de másnap ugyanaz… Eddig bírtam, de most mintha már nem bírnám tovább… Eddig mindig volt valami, hogy majd valamit teszek, változtatok, próbálkozom, akkor az tovább lendített, de most nincs ötletem.
Én: Jól értem, hogy úgy érzed mindent megtettél?
Feleség: Nem tudom.
Én: Van még valami, amit tehetnél?
Feleség: Most nem tudom, mit tehetnék…
Én: Ha kifogytak az ötletek az jó! és ha lenne még, az is! Ha mindent megtettél, akkor mindent megtettél. Ha még szeretnél valamit tenni, akkor viszont tedd meg!.. most! Mitől félsz a legjobban?
Feleség: Nem tudom.., nem tudom elképzelni az életemet máshogy, annyira fáradt vagyok, kiégett, hogy még ez sem megy. Azt sem tudom, ezt hogy bírhatnám tovább. Már elhiszem, hogy tényleg annyira béna vagyok, ahogy ő mondja, teljesen le van nullázva az önbecsülésem.
Én: Mit szeretnél?
Feleség: Szeretetet, gyengédséget, kedvességet kapni a páromtól, aki egészséges életet él mentálisan és fizikálisan is. Nem rongálja magát. Fel tudok nézni rá, szerelmet érzek, odavagyok érte, hozzám illő és jó példa a gyerekeimnek.
Én: Mit gondolsz, ez hogyan érhető el?
Feleség: Most még a kommunikációval megpróbálkozom. Mert az nagyon nem megy. Most arra gondoltam, hogy beszélek vele.
Én: Mit vársz ettől?
Feleség: Megértést, változtatást. De most ahogy mondom,… nem bízom már benne. Csak ultimátumként használnám szerintem. Aztán utána, ha nem változik semmi, akkor jön a bátorság próba.
Én: Azt gondolom, hogy mindenki annyit tesz, amennyit tud. A férjed itt tart, ahogy őt tapasztalod. Ennyit tud tenni. Mert most ennyire képes. Elég ez neked? (Amennyit adni tud)
Feleség: Nem.
Én: Van lehetősége fejlődni, haladni, de ez történik-e vele, ez történik nála, az ő életében?… Vagy mindent elkövet azért, hogy minden úgy maradjon, ahogy volt?
Feleség: ….
Én: Mióta őrlődsz? Mióta reménykedsz? Mióta nem változnak a dolgok?
Feleség: Sok éve.
Én: Van erőtök ahhoz, hogy közeledjetek?
Feleség: Nincs.
Én: Mitől várod, hogy ez változzon?
Feleség:…
Én: Ha nem vagytok boldogok, főleg ilyen hosszú idő óta, az ahhoz vezet, hogy elmérgesedik a kapcsolat, vagy fizikai tünetet generál betegség formájában. Miért ragaszkodsz ehhez a helyzethez?
Feleség: A gyerekek miatt.
Én: Bennem ez halogatás érzését kelti. Mi a helyzet az életerőddel ebben a helyzetben?
Feleség: Nincs, fogy… elfogy…
Én: Miből adsz a gyerekeknek?
Feleség: ….
Én: Én úgy látom, ha változást szeretnél neked kell tenned érte. Először is belül kell rendet tenni. És újra adni önmagadnak: időt, figyelmet, önszeretetet. Enni adni az önbecsülésednek, minden módon, ahogy csak támogatni tudod. Ezt légy szíves gondold végig, van rá időd! Fontos, hogy gondolkodás közben írj fel mindent, ami ennek kapcsán eszedbe jut!
- Nézd meg, mennyire ismered magad, azt az önmagad, aki ma vagy, nem aki 25 éve voltál!
- Mikor figyeltél magadra? Milyen gyakran, rendszeresen teszed ezt?
- Mi az amire napi szinten szükséged van érzelmileg?
- Mitől érzed magad értékesnek, elégedettnek?
- Mi az az 5 érték, ami neked a saját életedben a legfontosabb?
- Milyen az az ideális „én” akivé válni szeretnél az életedben, ahogy a mindennapokat éled?
- Mi tesz boldoggá, mi inspirál, mi tölt el sikerélménnyel?
- Mi az, amiért repesve kelsz fel minden reggel?
Ha valaki ellenáll a változásnak, szeretne maradni ugyanott, annak ellenére, hogy körülötte minden változik. Úgy tűnik, mintha törvényszerű lenne, hogy ez egyszer csak fenntarthatatlan lesz tovább…. Én úgy látom, hogy ez a helyzet valójában azt szolgálja, hogy kimozdítson egy idejétmúlt állapotból.
Ha belül változol, már csak azáltal, hogy tisztábban látod önmagad, a szándékodat, a terveidet, képes leszel változtatni is, de ehhez el kell indulni önmagad mélyebb megismerésével, és ez az út először befelé vezet.
Célravezető felvállalni a felelősséget a felnőttnek a saját életéért, és beleállni abba, ami által közelít a teljes élet felé, amit élni szeretne. Mert ezzel tud a legtöbbet adni a gyerekeknek: jó mintát, példát abban, hogyan kell kiállni magáért, önmagát választani, amiből mindenki más is profitál. Szeretetteli közeget akkor tud a felnőtt adni a gyerekeinek, ha van ereje, elégedett, és lelkes a saját életében, mert ebből fakadóan van mit adnia.
Eddig tart a részlet.
Ahogy a cikk elején említettem, amennyiben hasonló helyzetben vagy, esetleg elakadtál segít, ha a részletben szereplő kérdéseket önmagadnak is megválaszolod írásban. Hasznos, ha mindezt olyan körülmények között teszed, amikor van bőven időd nyugodtan végiggondolni a válaszokat és hagyni, hogy rejtettebb, kapcsolódó elgondolásaid is a felszínre kerülhessenek. Ha mindezt leírod, garantálom, hogy máris tettél egy lépést előre.
Ismered a mondást?… Minden út az első lépéssel kezdődik. Lépj most, ha úgy érzed már rég meg kellett volna tenned!
Ha úgy érzed ez a tartalom másnak is hasznos lehet, kérlek oszd meg velük!
Ha szeretnél támogatást hasonló helyzetben, akár csak egy beszélgetés erejéig, keress bátran!
Vagy kérj konzultációs időpontot egyéni konzultációra, vagy kapcsolati konzultációra.
Amennyiben érdekel, hogyan alakulhat a válságba jutott kapcsolat, amennyiben a pár tagjai tesznek annak megmentéséért, ajánlom A szerelem útjai néha kifürkészhetetlenek című cikket!