Fiatal felnőttként szerelmi életünkben királylányként / királyfiként viselkedünk:
– egymástól várjuk a boldogságot, hogy „a másik majd megadja nekünk”,
– azt hisszük a biztonság = boldogság,
– ilyenkor még gyávák vagyunk ahhoz, hogy fontos dolgokról beszéljünk
– rengeteg irreális elvárást aggatunk a másikra,
– miközben maszk mögött élünk, mert ilyenkor még magunkkal sincs reális kapcsolatunk.
A valódi felnőttségben tehát nem vagyunk még sehol. És akivel ilyenkor egymásba kapaszkodunk ő sem valódi felnőtt érzelmileg.
Időközben felépítjük a „palotát” csak miután elkészül kiderül, hogy ÜRES.
Az ilyen kapcsolódás törvényszerűen válságba jut, mert nem őszinte,
(pedig azt hisszük! csak később derül ki, hogy rengeteg benne a játszma)
… így egy idő után TELE lesz TAPOSÓAKNÁVAL.
Folyt. köv: Az érzelmi felnőtté válás lépései,
…. ami elengedhetetlen az igazi felnőtt kapcsolathoz.
